Mr. Csirke, Party Csirke...

Ha lett volna 1 nyugodt órám, akkor a kivitelezés is tökéletesebb lenne, de így maradtak a gyorsan összecsapott, de annál inkább szerethető kiscsirkék, fenekükön tojáshéjjal. Csak üres kinderes dobozokra lesz szükség, és pár tojáshéjra. A dekoráció pedig csak attól függ, mi van éppen otthon. Szalagok, fonalak, anyagdarabok, alkoholos filc, színes kartonok... Mind-mind felhasználható. A mai napon kaptam egy gyönyörű nárcisz csokrot, amit ezúton is köszönök, és ezen sokkal jobban mutatnak a kiscsirkék, mint csak úgy fellógatva, legalábbis a képeken. Élőben lógva is édesek.

Ragasztópisztolyt, filcet, szalagokat használtam, de beszéljenek helyettem a képek:

Úgy hajt a vágy, hogy alkossak,de valahogy nem érek a dolgok, így a tavaszi takarítás, rendrakás végére. Csodálkozom? Két kis gyerkőc mellett mit is akarok? De még van egy hét szóval biztos lesz még időm pár húsvéti, tavaszi dekort legyártani.

Régebben mindig nagyon készültem a húsvétra, jött egy fiú gárda, akiknek minden évben igyekeztem újabb-újabb dolgokkal előrukkolni. Nem is tudom van-e még ezekről kép... :( Pedig volt ott fonalgrafika, bélyegekkel díszített tojások, anyaggal bevont hungarocell-es.

Írni is régen írtam már, és hiányzott... Úgy döntöttem megosztom Veletek a 2 évvel ezelőtti húsvéti alkotásaimat, melyeket filcből kézzel varrtam, és hímeztem. Ha nem is most készültek, hangolódásnak jó lesz. 

Készítettem baris ujjbábokat:

Piros tojásokat, melyekre virágokat hímeztem:

Saját színvilágom tojásai:

Focis tojások, futball klubok színeivel:

Még van egy hét a locsolkodásig, így hát hajrá, ezek is elkészülhetek még, de szívünk választottjának, mindenképp találjunk ki valami személyre szólót.  Még azon kell törnöm a fejem, hogy  3 éves kis Bendimnek mit is készítsek az első locsolkodására. Az biztos, hogy a versikéjében piros tojásról esik szó, amit feltétlen szem előtt kell tartanom. :)

Ha van egy kis megmaradt sütőtököd, és szeretnél valami isteni finomságot készíteni, akkor hajrá! Én kipróbáltam. Bár nem lett olyan gyönyörűséges, mint Limarának, de ízeiben tökéletes lett. 2 Nagy tányérral készült, és hipp-hopp el is tűnt.  

Istenien, mennyeien finomságos. Mást nem is fűznék hozzá.

Ha Te is megsütnéd, a recepted megtalálod Limara blogjában.

Szilveszterkor pizzát sütöttünk, most először kemencében. Szuper lett, bár még tapasztalatlanok voltunk e téren. Mindig egy Stalh-os pizzatészta recepttel dolgozom, bár kevesebb élesztőt szoktam belerakni, és feltétnek általában egy besameles darálthusis, gombás szoszit készítek, olyat, mint a lasagne-hez. Rakok bele kevés füstölt szalonnát, hagymát, kevés ledarált leveszöldséget, oregánót, bazsalikomot, paradicsomot, vagy télvíz idején sűrített paradicsom pürét. A szósz pürésített paradicsomból, fűszerből, olívaolajból, és fokhagymából áll. Eddig mindig gáztűzhelyben sütöttem... Hát....Nem mindennél ennyire érezhető a különbség a kemence, és a gáztűzhely között, de itt igen....

Készítettem aznap lencsét is a következőképpen:

Hozzávalók:

• Fél kg lencse
• 3-4 sárgarépa felkarikázva
• 2 gyökér felkarikázva
• 4 burgonya apró kockákra vágva
• 2 vöröshagyma félcikkekre vágva
• 2 szelet füstölt szalonna
• 20 dkg felkockázott bacon 
• só, bors,  babérlevél egy kis ecet (eredetileg fehérborecet-nekem ilyen most nem volt- tárkonyos meggyecetet löttyintettem bele a végén)

A hozzávalókat a baconkockák kivételével egy kis zsíron megpirongattam, majd felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepi. A bacont 3/4 óra után tettem hozzá. Utólag látva sokkal több zöldséget elbír ez a lencse mennyiség. Kevesebb lencse több zöldség. :) 1 -másfél óra alatt megpuhult minden. Belekevertem egy kis ecetet.

Turbózás:

Mivel éjfél után senki nem akart már enni semmit, így maradt egy csomó lencsém másnapra. Ennek a felét összekevertem tartármártással. Fincsi lett így is.

Másik feléből készült a pizzafeltét:

Besamel:

• 7-dkg vaj
• 3 ek. liszt
• 3 dl tej
• szerecsendió, oregánó, bazsalikom

Vajat megolvasztottam, majd belekevertem a lisztet, végül a tej, folyamatos kevergetés közepette.

Az elkészült besamelhez hozzákevertem az elkészült tartármártás nélküli lencsesali kb. 1/2-ét, és ezt még 20 dkg darálthússal dúsítottam, melyet hagymán kicsit megpirítottam előtte. Ízlés szerint került bele oregánó és bazsalikom.

Tészta:

• 40 dkg liszt
• 2 dkg élesztő
• 2,5-3 dl langyos víz
• só, bors, oregánó, bazsalikom
• 3 ek. olívaolaj

Ebből a mennyiségből 4 szép vékonyra nyújtható 20-22 cm-es pizza lett

Szósz:

Eredetileg a paradicsomos verziót szoktam használni, amit már leírtam, de azon kapva magam, hogy se sűrített paradicsom, se paradicsom konzerv , sajnos maradt a ketchup-os verzió. Bár nem akartam agyon ketchup-ozni a pizzát, így csak keveset kevertem a tejfölhöz.

• Ketchup
• Tejföl
• Fokhagyma
• Fűszerek
• Olívaolaj

Így már össze is állt minden, a tészta a feltét, a szósz. Készítettünk egy felturbósított virslis, és ananászos változatot is. Mindegyik fincsi lett. Utólag úgy érzem, ehhez is jobban passzol a sima paradicsomos szósz, de így is finom volt. És a tészta, hogy a kemencében sül, simán tepsi nélkül, csak a kemence forró tégláján..... Mennyei :)

Limara receptje alapján készítettem 1 hónapja először Croissant, amikor vendégek jártak nálunk, és reggelire meleg péksütit szerettem volna nekik felszolgálni. Jó lett, fincsi... Azóta több disznóvágásból is érkeztek hozzánk disznóságok, és minden alkalommal hájat is kértem, hogy kipróbáljam ezt a fantasztikus tésztát hájjal. Hetente minimum egyszer elkészítem, lekvárral töltöm. A mai kifejezetten jól sikerült. Szerintem köszönhető annak, hogy most tényleg nagyon hideg volt a háj, amikor beletöltöttem. Igazán szép, leveles lett a tészta, és incsi-fincsi. Este 6 óra tájt kezdtem neki, utána még 3-szor hajtogattam. Reggelig a hűtőben csücsült, akkor formáztam belőlük kifliket, és töltöttem meg lekvárral. Ugyan a receptet nem a párom Bözsi nénijétől kaptam, és nem is mamámtól kértem el, ízeiben, színeiben mégis nagyon hasonló, bár kinézetében, és állagában eltérő hájas kifliket kaptam.

 A receptemben szereplő mennyiségek 2 gáztepsinyi kiflinek felelnek meg:

• 3 dl hideg víz
• 2 dl hideg tej
• 2 tojás
• 4 ek. cukor
• csipet só
• kis ecet
• 1 kg liszt
• 4 dkg friss élesztő

Mindet egy tálba rakom, kezdve a tojással, amit egy kicsit összekutymászolok a cukorral. Belemorzsolom az élesztőt elkezdem adagolni a lisztet, és a folyékony hozzávalókat, belekerül a só, és egy löttyintésnyi ecet is. Ha összeállt, kinyújtom, szétkenem rajta a hájat (a képen látható kiflikhez kb 60 dkg hájat használtam, ami sok volt mert kicsit zsírban úszott egész... :) De ez a tésztán  nem érződött, mert gyorsan kikapkodtam őket a tepsiből.) Alulról, felülről, majd jobbról-balról behajtom. Ezután megy a hűtőbe egy folpackba tekerve. 1 másfél óra múlva kiveszem, kinyújtom, ugyanígy hajtom. Limaránál képekkel is van illusztrálva a hajtogatás. Szerintem én valamit másként csinálok, nem tudom... De így bevált, nem annyira szoktam a receptek értelmezgetésével foglalkozni. Ezt megteszem még 1-szer vagy 2-szer, utána megy a hűtőbe. Reggel háromszögeket vágok ki, ahogy éppen esik, minél hatékonyabban. :) Nem baj ha 1-2 nem háromszögnek sikeredik. Kinek mennyi ideje van. Belekerül egy kis lekvár, és rátekerem a tésztát,majd megkenem tojással. Nyomás be a 180 fokos sütőbe, és kb 30 perc alatt, kinek-kinek ízlése szerint meg is sülnek a kiflik.

 Kicsit féltem ettől a tésztától, a hajtogatások miatt, hogy hogyan is tudom ezt kivitelezni egy örökmozgó 2 éves, és egy pici baba mellett, de rájöttem nem nagy kunszt ez a hajtogatósdi. Ezzel a tésztával foglalkozva van, belekerül szíved lelked. Szerintem ezért is ízlik sokaknak...

 UI: Manapság  sokszor gondolkodtam azon, hogy nálunk a párom igazán maradandót alkot, épít, villanyt, vízvezetéket szerel... Nincs számára lehetetlen... Én pedig sütök-főzök itt, olykor ezerrel, olykor csak félgőzzel, és ez mind hipp-hopp elfogy. Ilyen értelemben nem maradandó. De rájöttem, ahhoz, hogy a maradandó létrejöhessen, ahhoz én is hozzáteszek, hisz a szívvel lélekkel elkészített ételek, mind-mind hozzátesznek a maradandóhoz. :) Ez a gondolat szólt az egomnak, de jólesett. :)

Mióta gyermekeim vannak jártamban-keltemben sokkal feltűnőbb lettem. Főként, hogy a pici hordozókendőben elöl csücsül, hátamon a hátizsák, és a nagyobbik pedig vagy babakocsizik, vagy sétál, vagy motorozik mellettem. Nem ez a megszokott talán... Bár sok ilyet látok, de többen vannak a kocsival közlekedők. Jártamban-keltemben sok tekintettel, és vissza-vissza térő gondolatokkal találkoztam, akár saját magamra vonatkoztatva, akár más gyermekekre, akik édesanyjukkal voltak. Ezekre reflektálnék most. Előre bocsátom, hogy vázlatos, és kissé rideg összefoglalót kerekítettem, de most ez jött... És persze "akinek nem inge..."

Buszon utazás gyerekkel-gyerekekkel:

Nincs kocsim, nem vezetek, otthon kellene maradnom?

Ha már ennyire bámulsz, hogy mit szerencsétlenkedek a babakocsival, esetleg segíthetnél!

Hordozókendő:

Nem fullad meg!

Nem nyomorodik el benne!

Hiszti:

Miért kellene otthon hagynia? Lehet meg se tudná oldani, hogy valaki vigyázzon rá. Akkor viszont anyuka üljön otthon, mert az esetleges hisztik miatt nem mer elindulni otthonról?

Ha majd te is otthon sütsz, főzöl, közben rajtad csüng pár gyermek rájössz, hogy olykor ki kell a kiszabadulni otthonról, még ha nem is olyan egyszerű ezt megoldani.

Otthonszülés:

Nem vagyok bátor, egyszerűen másként el sem tudtam volna képzelni.

Nem vagyok felelőtlen, hisz alaposan körbejártam a témát, mérlegeltem, tudtam mit vállalok ezzel, és tudtam ez semmivel sem veszélyesebb, mint kórházban szülni, csak mások a kockázatok.

Ha a kórházban lehetőség lenne háborítatlanul szülni, ott szülnék.

Röviden ennyi... :)

Mivel nem volt még zsepitartónk úgy döntöttem, megpróbálom elkészíteni minimális költség és időráfordítással. Sikerült, Kb 10 percet vesz igénybe az egész, ha közben nem kell a gyerkőccel foglalkozni. Színeiben pont passzol  a terítő színeihez, és a csipkével tökéletesen passzol a ház a hangulatához. Bár kötészeti ragasztót akartam használni, rájöttem, a kétoldali most is hatékonyabb, és időkímélőbb megoldás, és mivel ez nem egy agyon dobált és rakosgatott tárgy, ezért így is kifogja bírni az idő próbáját. Gyapjúfilccel vontam be a dobozt, csak a szélein használtam a ragasztót, végül a csipkét szintén a kétoldalival rögzítettem. Sokféle variáció létezhet, eltudom képzelni sima vászonnal bevonva, kis levendulával párosítva, de akár színe kartonokkal is feldobható... Folytathatnánk a sort, de mindenki találja meg hangulatában, és színeiben is a sajátját...

Mióta külön háztartásban élünk, és hirtelen az egy gyerekből 2 lett, végre olyan közegbe kerültem ahol kiélhetem a sütés-főzés iránti vágyamat. A kenyérsütés, mint olyan, kicsit távol állt tőlem, úgy éreztem, hogy ez egy nagyon nehéz tudomány. 1 hónapos volt a kislányom amikor itt járt nálunk Zsófi, a kisfiam keresztanyukája (pontosabban névadó anyuka) és sütött nekünk kenyeret, pikk-pakk recept nélkül. Akkor jöttem rá, hogy ez nem nagy kunszt, víz, liszt, só, élesztő…és persze a fontos összetevő, Én magam. Persze érdemes lenne limarázni ebben a témakörben is, mert a képen is látható kenyér, nem az a tunkolós fajta, viszont a reggeli vajas mézes, és kolbászos kenyérhez tökéletes. Van, hogy lazábbra dagasztom a tésztát, van, hogy keményebbre…kísérletezem. Általában ha rakok el a régebbi kenyértésztából egy marékkal, akkor emellé 1-2 dkg élesztőt szoktam használni kelesztő gyanánt. Van, hogy formában sütöm, van, hogy nem. Általában a gáztűzhely sütőjében, de képen látható kenyér a kályha sütőjében készült. Persze ahogy jönnek a hidegek, a kemence is gyakrabban kerül majd begyújtásra, lehetőséget kínálva, hogy kemencés kenyérben is tapasztalatokat szerezzek. Szuper kis kenyérformám van, mint látható, az aljában lévő minta, belesül a kenyér aljába is. Eme szépséges kézműves terméket, a szentesi Gólyás Borházban szereztük be.

November végén Lénával, a szintén Kukutyin and The City között lavírozó anyukával (aki egyébként elég profi, szép, és igazán beszédes kenyereket süt) készülünk egy Limarás kenyérsütő délutánra. Nagyon várom már ezt a kis kikapcsolós délutánt, hogy a kenyérsütésben a lelkiség mellé, egy kis szakmaiságot is magamba szívjak.

    Van egy szuper kalács receptem, amit az ízében, színében, és hangulatában is mentás, Momenta blogjának írójától kaptam, aki momentán a nővérem. Ez egy isteni finom, még többnaposan is puha (már ha nem fogy el 1 nap alatt) kalács, melynek elkészítése nem igényel nagy konyhai bravúrokat. A napokban sütöttem a képen látható kalácsot, mely a tömegkályhánk sütő részében készült, és egy icipici hibázás történt a tüzeléssel, melynek eredményeként a kalács egy leheletnyit füstös lett, hmm... de ez a pici füst isteni plusz ízt adott neki. Mivel a képen látható sütőformában készült, a receptben szereplő adagnak kb 2/3-át készítettem el. De eddig mindig magasfalú, kb. 40X20-as tepsiben sült. Közzétenném az eredeti receptet, mert rám jellemző módon ezt is kicsit alakítgatom, de a saját arányaimat nem szoktam megjegyezni, mert általában mérleg, és egyéb mérő alkalmatosságok nélkül sütök főzök. 

Hozzávalók:

kb 1 kg liszt

2,5 dl langyos tej

2,5 dl langyos víz

2 dl olaj

1 élesztő

3 evőkanál cukor

3 kis kanál só

Töltelék: 25 dkg(lágy) RAMA, 20 dkg cukor, 4 evőkanál kakaó (keserű)

A tejet a vízzel élesztővel és a hozzávalókkal elkeverem, beleteszem a lisztet, és folyamatosan adagolom az olajat. Amikor megkelt a tészta, először két részre osztom, az egyiket félrerakom, a másikat elosztom három egyenlő részre. Külön-külön elnyújtom, és egy adag töltelékkel megkenem, feltekerem mint a piskótatekercset, majd a három tekercset összefonom. Magasfalú, zsírpapírral bélelt tepsibe teszem. A másik adag tésztát ugyanúgy elkészítem, és mellé ültetem. Felvert tojással megkenem, és lassú tűzön sütöm. Miután elkészült, ahogy kiveszem a sütőből, forró vaníliáscukros tejjel megkenem.

Dióval még finomabb!!!! A kakaó helyett 20-25 dkg diót tegyél bele!!!

Én annyiban térek el az eredetitől, hogy kicsit kevesebb olajat használok. Általában jobb minőségű olajjal próbálok dolgozni, oliva, vagy hidegen sajtolt napraforgó, (amitől persze kap egy kis napraforgós ízt), de egyszer beáldoztam fél dl dióolajat is erre a célra. Élesztő is elég szerintem 4 dkg. Cukorból mindig kevesebbet használok, és a töltelékhez a kakaót vajjal keverem ki, persze, hogy ezen is faragjak, van hogy egy kis disznózsírt is rakok hozzá, ami egyáltalán nem rontja el. Sőt... csak meg kell találni az arányokat.  Ami a minőséget illeti, fontos a jó lisztek használata is, de hogy milyen lisztet használok, arról majd egy későbbi bejegyzésemben írok. :) Minden süteményemben keverni szoktam a rétes és a finom lisztet, ha arányt kellene mondani legyen 3/4 1/4. Mivel a tésztába nem kell tojás, én a tetejét sem szoktam vele megkenni, a vaníliás cukros tejes ecsetelés azonban kihagyhatatlan. Próbáltam már töltelék nélkül is, de ezt a verziót senkinek nem ajánlom. Dióval még nem készítettem, viszont körte dömpingben kakukkfüves körtével töltöttem meg. Nem pároltam meg külön a körtét, így aztán olyan szaftos maradt kicsit a tészta, de nekem így is tökéletes volt, kicsit a lekváros buktára hasonlított.

Ebből is látszik mennyire lehet játszani egy recepttel... Játékra, és kalácssütésére fel!

Szeretjük Bartos Erikát, pár év múlva szerintem rongyosra lapozgatott verses könyvek lesznek, a már ma is eléggé használatos könyvek... A kisfiam már valamennyire beszél,  és olykor mondogatja a versek sorait. Szerintem már szinte az összeset fejből tudja, jó agyuk van a kis lurkóknak.

A Zsákbamacska c. kötetben van egy versike, egy színes őszi falevelekből készített nyusziról, amit megvalósítottunk, a babafa ültetés után hazafelé gyűjtögetett falevelekből. Igazából először préselni kellett volna őket, de hát erre nem volt idő... Szoptatás, és babaringatás közepette így is örülök, hogy ezt a 3 képet létrehoztuk. A legegyszerűbb technikát alkalmaztam, vagyis a kétoldali ragasztót. Tényleg nem volt időm más ragasztóval pepecselni. Kellett még egy filc, egy olló, és egy rajzlap.

Valamelyest Bendi utasítása alapján megszületett egy nyuszi, egy süni, és egy cica.Ez egy nagyon egyszerű, és kreatív technika, és főként  talán a nagyobb gyerekek tudnak vele elbíbelődni egy darabig. Hogy mit valósítanak meg falevelekből, annak igazán csak a fantázia szabhat határokat.