Mióta gyermekeim vannak jártamban-keltemben sokkal feltűnőbb lettem. Főként, hogy a pici hordozókendőben elöl csücsül, hátamon a hátizsák, és a nagyobbik pedig vagy babakocsizik, vagy sétál, vagy motorozik mellettem. Nem ez a megszokott talán... Bár sok ilyet látok, de többen vannak a kocsival közlekedők. Jártamban-keltemben sok tekintettel, és vissza-vissza térő gondolatokkal találkoztam, akár saját magamra vonatkoztatva, akár más gyermekekre, akik édesanyjukkal voltak. Ezekre reflektálnék most. Előre bocsátom, hogy vázlatos, és kissé rideg összefoglalót kerekítettem, de most ez jött... És persze "akinek nem inge..."

Buszon utazás gyerekkel-gyerekekkel:

Nincs kocsim, nem vezetek, otthon kellene maradnom?

Ha már ennyire bámulsz, hogy mit szerencsétlenkedek a babakocsival, esetleg segíthetnél!

Hordozókendő:

Nem fullad meg!

Nem nyomorodik el benne!

Hiszti:

Miért kellene otthon hagynia? Lehet meg se tudná oldani, hogy valaki vigyázzon rá. Akkor viszont anyuka üljön otthon, mert az esetleges hisztik miatt nem mer elindulni otthonról?

Ha majd te is otthon sütsz, főzöl, közben rajtad csüng pár gyermek rájössz, hogy olykor ki kell a kiszabadulni otthonról, még ha nem is olyan egyszerű ezt megoldani.

Otthonszülés:

Nem vagyok bátor, egyszerűen másként el sem tudtam volna képzelni.

Nem vagyok felelőtlen, hisz alaposan körbejártam a témát, mérlegeltem, tudtam mit vállalok ezzel, és tudtam ez semmivel sem veszélyesebb, mint kórházban szülni, csak mások a kockázatok.

Ha a kórházban lehetőség lenne háborítatlanul szülni, ott szülnék.

Röviden ennyi... :)