Ferencszállás része Kukutyin puszta az 1880-as évek idejében zabbal volt bevetve, de az éppen akkor áradó Maros miatt a szántóföldeken nem lehetett dolgozni. A leleményes helyiek nem akarták, hogy veszendőbe menjen a termés, ezért csónakokba ültek és úgy vágták le a zab hegyét, az értékes kalászokat.
Hogy egy kis wikipédiával indítsak....
De a blogom lényege igazából, hogy hogyan is találom meg a mértéket a falu - jelen esetben a kukutyini Ferencszállás-, és a City (ami nem nagy metropolis, csupán a szülővárosom Makó ) között. A kontraszt nem is olyan nagy, vidéki települések, közel egymáshoz.... Mégis egyik nem tud a másik nélkül élni. Vagy azt is mondhatnám hogy én nem tudok egyik nélkül sem élni. Makó, ahol beszerzem a beszerzendőket, mely a kreatívkodásomhoz, a sütés főzésekhez szükségesek. Kukutyin, ahol megvalósítok, ahol szívem lelkem beleteszem a süteményekbe, vacsorákba, ebédekbe. Makó, ahová jó elmenni, mert úton útfélen találkozom ismerősökkel, akikkel jó beszélgetni akár pár szót is, vagy csak köszönni. Kukutyin, ahol találhatsz egy kis a nyugodalmat. Makó, ahol összeismerkedtem a párommal, 2 gyermekem édesapjával. Kukutyin ahol élünk, ahol a gyerekek születtek, és nevelkednek. Makó, ahol megtudok inni egy finom cappucinot (jelentem most, ami nagyon bejött az az ifjúsági klub, mert finom is, és pont akkora adag , amit kényelmesen el lehet fogyasztani). Kukutyin, ahol csak a kocsmában tudok meginni egy tejeskávét, ami egyébként finom, és "vészhelyzetekben", nagyon jó menekülési útvonal. :) Makó, ahol a nonstop bolt még ünnepnapokon is nyitva van. Kukutyin ahol hétköznapokon a bolt 11 és 14 h között zárva van....
Szóval lesz itt szó városi kiruccanásokról, és falusi alkotásokról. Mindenről ami Én vagyok Kukutyin and The City között lavírozva.
